Tájékoztató – Birtokvédelmi ügyek

A jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárás új szabályai (2015. március 1-jétől)

 

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:5, §-a alapján a birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják. A birtokos a birtokháborítás ellen felléphet

  • önhatalommal, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná,
  • birtokper indításával, amely során a bíróság a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt (petitorius birtokvédelmi eljárás), vagy
  • a jegyzőtől is kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését (Ptk. 5:8. §).

Ez utóbbi esetben a birtokos a birtokvédelmet egy éven belül kérheti, a jegyző pedig a tényleges birtoklási helyzet alapján dönt (possessorius birtokvédelmi eljárás). A jegyző felruházását e hatáskörrel az a vélelem indokolja, hogy a dolgot általában az birtokolja, aki egyúttal jogosult is annak birtoklására, tehát ha megállapítjuk, hogy ki a dolog birtokosa, az nagy valószínűséggel birtokvédelemben is részesíthető. A jegyző eljárása így gyors birtokvédelem nyújtását teszi lehetővé.

A sérelmet szenvedett fél dönti el, hogy a fenti három birtokvédelmi eszköz (önhatalom, bírósági út, jegyzői út) közül melyiket alkalmazza, vagyis a bíróság és a jegyző birtokvédelmi hatásköre párhuzamos. A jegyzői eljárás gyorsabb, hiszen a birtoklás ténye rövid úton megállapítható, azonban, ha az eljárás során jogkérdést is vizsgálni kell – vagyis ha nem nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra vagy birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles –, célszerűbb a jogkérdést is vizsgáló bírósághoz fordulni.

Mivel a jegyző birtokvédelmi eljárása – a 120/B/2001. AB határozattal is összhangban – nem minősül sem önkormányzati sem államigazgatási hatósági ügynek, hanem a felek magánjogi vitáját dönti el, a jegyző határozata nem tekinthető közigazgatási ügyben hozott határozatnak. Ebből kifolyólag a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályai – bár a birtokvédelmi eljárás nem tartozik a Ket. hatálya alól kivett eljárások közé – csak annyiban alkalmazandók a birtokvédelmi eljárás során, amennyiben azt a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) előírja. A Ket. így csak az adatkezelési szabályok és a határozat végrehajtása tekintetében alkalmazandó, míg a – Rendelet által hatályon kívül helyezett – 228/2009. (X. 16.) Korm. rendelet mögöttes jogszabályként hivatkozott a Ket-re, felsorolva a Ket. azon szakaszait, amelyek a birtokvédelmi eljárás során nem voltak alkalmazhatók.

A jegyzői birtokvédelmi eljárás így sajátos eljárássá vált, amelyre sem a Ket., sem pedig a polgári peres eljárási szabályok nem alkalmazandók. A Rendelet 2015. március 1-jén lépett hatályba. Az új szabályozás kiküszöböli a korábbi rendelettel kapcsolatos – különösen a jogorvoslatokra vonatkozó – eltérő értelmezéseket, egyszerűsíti és ezáltal gyorsítja a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárást.

Mivel – amint fent említettük – a birtokvédelmi eljárás során a Ket. mögöttes jogszabályként nem alkalmazható, a Rendelet külön rögzíti a birtokvédelmi eljárás alapelveit: a jóhiszemű eljárás, a törvény előtti egyenlőség, a felek közötti esélyegyenlőség, az indokolatlan megkülönböztetés és a részrehajlás nélküli, pártatlan eljárás, a rendeltetésszerű joggyakorlás, a szakszerűség, az egyszerűség és a felekkel való együttműködés, a költségtakarékosság és a hatékonyság elvét. A birtokvédelmi kérelmet annál a jegyzőnél lehet írásban vagy szóban előterjeszteni, amelynek illetékességi területén a birtoksértő magatartás megvalósult.

A Rendelet – a régi szabályozáshoz hasonlóan – rögzíti a birtokvédelmi kérelem tartalmi elemeit. Az eljárás lefolytatásának gyorsítását szolgálja a hiánypótlási lehetőség kizárása. Ha tehát a kérelem valamely kötelezően előírt tartalmi elemet nem tartalmaz, el kell utasítani. A kérelemhez csatolni kell a rendelkezésre álló bizonyítékokat is. A kérelmező bármilyen bizonyítékot csatolhat, amelyet szükségesnek tart, de mivel a bizonyíték nem tartalmi eleme a kérelemnek, a bizonyítékot nem tartalmazó kérelem – a bizonyítékok csatolásának elmulasztására való hivatkozással – nem utasítható el. A kérelmet, valamint annak mellékleteit eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány féllel szemben a kérelmező a birtokvédelmet kéri. E kötelezettség elmulasztása ugyancsak nem alapozza meg a kérelem elutasítását.

Az eljárási határidő

  • az illeték lerovásával együtt benyújtott kérelem jegyzőhöz történő megérkezését, vagy
  • a kérelem benyújtását követően megfizetett illeték lerovásának igazolását,
  • kijelölés esetén a kijelölt jegyző vonatkozásában a kijelölő határozat átvételét

követő napon kezdődik.

Az eljárás határideje – a Ket. szerinti általános 21 napos ügyintézési határidő helyett – 15 nap, tolmács kirendelése esetén pedig 30 nap.

Az eljárási határidőbe nem számít bele

  • az ellenérdekű fél megkeresésének hivatalos iratként való postára adásának napjától annak kézbesítéséig vagy a megkeresés jegyzőhöz történő visszaérkezéséig terjedő időtartam,
  • a jegyzői megkeresés kézbesítésétől az ellenérdekű fél nyilatkozatának megtételéig vagy az ellenérdekű fél írásbeli nyilatkozatának jegyzőhöz történő megérkezéséig terjedő legfeljebb nyolc napos időtartam.

Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen a hivatali munka szünetel, a határidő a következő munkanapon jár le. Az eljárás felfüggesztésének a Rendelet alapján nincs helye.

Az eljárás során fizetendő illeték mértéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 29. § (1) bekezdése alapján 3.000,- Ft. Amennyiben a kérelmező az illetéknek az eljárást megindító kérelmen történő lerovását elmulasztja, a jegyző az Itv. 73/A. §-a alapján nyolc napon belül felhívja az ügyfelet a kérelemhez kapcsolódó ügyszám és a fizetendő illeték összegének megjelölésével az illeték megfizetésére. Ebben az esetben a Rendelet alapján az ügyintézési határidő az illeték lerovásának igazolását követő napon kezdődik, vagyis az eljárási határidőbe az illeték lerovásának igazolásáig eltelt időtartam nem számít be. Ha pedig a kérelmező az illeték lerovásának a felhívás ellenére sem tesz eleget, a kérelmet el kell utasítani.

A kérelmet és a bizonyítékokat a jegyző az eljárás megindulásától számított három napon belül nyilatkozattétel céljából kézbesíti az ellenérdekű félnek. Ha a kérelmező nem több példányban nyújtotta be a kérelmet, akkor azt a megfelelő példányszámban sokszorosítani kell. A kézbesítés történhet saját kézbesítő útján, személyesen átadott iratként vagy hivatalos iratként postai úton. Az eljárás során az eljárásban részt vevőket tájékoztatni kell az eljárással kapcsolatos jogaikról és kötelezettségeikről.

Az ellenérdekű fél a kérelemben foglaltakra vonatkozóan írásban vagy szóban nyilatkozatot tehet. A szóban tett nyilatkozatot a jegyző jegyzőkönyvbe foglalja. A jegyző a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítékokat az eljárási határidő lejártát megelőző ötödik napig (vagyis az eljárás megindításától számított tizedik napig, tolmács igénybevétele esetén a 25. napig) fogadja be, ezt követően a bizonyítási eljárást befejezi, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján meghozza a határozatát. Ebből következően a jegyző csupán azokat a bizonyítékokat, illetőleg nyilatkozatokat értékeli, amelyeket a felek az eljárás során rendelkezésre bocsátottak, hivatalból nem foganatosít eljárási cselekményeket. Ellenérdekű felet, tanúkat nem idéz be, csupán nyilatkozattételre és bizonyítékok bemutatására hív fel, amelyeknek az eljárási határidő lejártát megelőző ötödik napig kell beérkezniük a jegyzőhöz. Nem akadályozza az eljárás lezárását, ha az ellenérdekű fél a jegyző által kézbesített felhívásra nem reagál. Bizonyíték, illetve nyilatkozat a bizonyítékbefogadási határidőn túl nem terjeszthető elő, illetve nem tehető.

A birtokvita eldöntéséhez szükséges tényállás megállapítása során a jegyző a felek által előterjesztett, valamint a bizonyítási eljárás során megismert bizonyítékokat szabadon mérlegeli. A bizonyítási teher annak a félnek az oldalán van, akinek érdekében áll, hogy a bizonyítandó tényeket a jegyző valósnak fogadja el. A fél a bizonyítékokat a bizonyítási eljárás befejezéséig bármikor előterjesztheti. A jegyző tehát nem folytathat le olyan eljárási cselekményeket, amelyeket valamelyik fél nem kezdeményezett, így hiánypótlás kibocsátására sincs lehetőség.

Ha valamelyik fél helyszíni szemle tartását kezdeményezi, a jegyző foganatosítja a helyszíni szemlét. Erre abban az esetben kerül sor, ha a tényállás tisztázása érdekében a birtokvita eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró ingó vagy ingatlan megtekintése vagy személy magatartásának megfigyelése szükséges. A helyszíni szemle során a jegyző a megfigyelni kívánt ingatlanra beléphet, ott a birtokvitával összefüggő bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, a szemle helyszínén tartózkodó személytől felvilágosítást kérhet, a helyszínről, az ingóról és ingatlanról fényképet vagy kép- és hangfelvételt készíthet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le. Az ingó vagy ingatlan birtokosa a helyszíni szemle lefolytatását tűrni köteles. A szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében a rendőrség közreműködése is kérhető. A Rendelet – a Ket.-tel ellentétben – nem tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy a feleket, illetőleg a szemletárgy birtokosát a szemle időpontja előtt legalább öt nappal értesíteni kell, így a helyszíni szemle írásbeli értesítés nélkül, előzetes egyeztetés alapján vagy akár egyeztetés nélkül bármikor foganatosítható, ugyanakkor a szemlét akadályozó személlyel szemben eljárási bírság kiszabásának sincs helye.

Amint arra már utaltunk, a felek a bizonyítási eljárás során bármikor írásban vagy szóban nyilatkozatot tehetnek. A jegyző a feleket egyidejűleg is meghallgathatja, a meghallgatás során a felek akár egyezséget is köthetnek, azonban a jegyző az egyezséget határozatával nem hagyhatja jóvá, hanem azt, mint bizonyítékot értékeli a jogvita eldöntése során.

Tanúként az hallgatható meg, aki a birtokvédelmi eljárással összefüggésben tanúvallomást kíván tenni, és akitől bizonyítékként értékelhető vallomás várható. A Rendelet szóhasználatából az következik, hogy a feleket és a tanút nem a jegyző idézi be, hanem a kérelmező vagy az ellenérdekű ügyfél „állítja a hatóság elé”. A birtokvédelmi eljárás során tanúvallomás tételére senki nem kötelezhető. Ha a fél által tanúként megjelölt személy önként nem jelenik meg a hatóság előtt, a tanú nem vezettethető elő. Ez a rendelkezés is jelentősen gyorsítja és egyszerűsíti az eljárást. A tanú meghallgatásával kapcsolatban egyes garanciális előírásokat rögzít a Rendelet (a hamis tanúzás jogkövetkezményeire való figyelmeztetés, szükség esetén gondnok vagy törvényes képviselő jelenléte). A bizonyítási eszközök között a kormányrendelet nem említi a szakértőt, de ha valamelyik fél szakvéleményt terjeszt elő, az bizonyítékként értékelhető. A magyar nyelvet nem ismerő fél vagy tanú esetén tolmács kirendelése akkor szükséges, ha az a nyilatkozat vagy a tanúvallomás megtétele szempontjából szükséges.

A jegyző az egyes eljárási cselekményekről jegyzőkönyvet vesz fel, melynek adattartalmát a Rendelet tartalmazza. Az iratbetekintéssel kapcsolatban a Rendelet rögzíti, hogy a birtokvédelmet kérő, valamint az ellenérdekű fél az eljárás bármely szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett bármely iratba. A tanú csupán a vallomását tartalmazó iratba tekinthet be. Az iratbetekintés során az eljárás során keletkezett iratról másolat készíthető vagy kérhető.

Amint arra már utaltunk, a jegyző az eljárást határozattal zárja le, a birtokvédelmi eljárás során – az alapeljárásban – végzés egyáltalán nem hozható. A jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja, ha a kérelemben foglaltakat a megismert bizonyítékok alapján megalapozottnak találta. A jegyző – kérelemre – jogosult a hasznok, a károk és a költségek kérdésében is határozni.

A kérelmet – ugyancsak határozattal – el kell utasítani, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelmet kért, nem jogosult a birtoklásra vagy birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. A Rendelet szerint a kérelmet a jegyző elutasítja, ha

  • a kérelemben foglaltakat a megismert bizonyítékok alapján nem találta megalapozottnak,
  • megállapítja hatáskörének vagy illetékességének hiányát,
  • valamely fél halála vagy a jogi személy jogutód nélküli megszűnése következtében az eljárás okafogyottá vált,
  • a birtokvédelmet kérő a kérelem valamely tartalmi elemére vonatkozóan nem nyilatkozott,
  • a birtokvédelmet kérő az illetékfizetési kötelezettségének – az illetékekről szóló törvény szerinti felhívásban foglaltaknak megfelelően – nem tett eleget,
  • a kérelmet nem az arra jogosult terjesztette elő,
  • ha a birtokvédelmet kérő ugyanazon birtoksértő magatartásra vonatkozóan változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett kéri az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését, amely tekintetében jegyző a kérelmet érdemben már elbírálta, kivéve, ha az ügyre vonatkozóan új tény vagy új bizonyíték merül fel.

A Rendelet rögzíti, hogy a kérelem a fenti elutasítási okok alapján – a megalapozatlanságra való hivatkozás kivételével – bármikor elutasítható, tehát nem kell megvárni a 10 napos határidő lejártát, ha a jegyző megállapítja valamely elutasítási ok fennállását. Ezek különösen olyan esetek, amelyekben a Ket. alapján a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának vagy az eljárás megszüntetésének lenne helye. Ebben az esetben az ellenérdekű félnek a kérelmet meg sem kell küldeni.

A határozatot közölni kell a felekkel – képviselő eljárása esetén a képviselővel – és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg. A közlés hivatalos iratként postai úton, személyesen átadott iratként vagy saját kézbesítő útján történhet. A közölt határozatot az átvétel napján kell kézbesítettnek tekinteni. A hivatalos iratként postai úton közölni kívánt határozatot annak sikertelen kézbesítése esetén azon a napon kell kézbesítettnek tekinteni, amikor a határozat a jegyzőhöz visszaérkezik. A Rendelet tartalmaz előírásokat a határozat kijavításával és kiegészítésével kapcsolatban is. Nincs helye a határozat kiegészítésének, ha a határozat meghozatalától számított egy év már eltelt, vagy az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.

A Rendelet nem teszi lehetővé az ügy illetékesség hiányában történő áttételét, illetőleg – mint már utaltunk rá – az egyezség határozatba foglalását. Nem szabályozza a Rendelet a kérelem visszavonása esetén irányadó eljárást sem, álláspontunk szerint, ha a kérelmező a kérelmét visszavonja, a kérelem elutasításának a Rendelet 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján van helye.

Mivel a birtokvédelmi eljárás során a Ket. – a Rendeletben nevesített szabályok kivételével – nem alkalmazható, a Rendelet külön szabályozza a határozat tartalmi elemeit. Ezek javarészt megegyeznek a Ket.-ben, valamint a hatályon kívül helyezett rendeletben meghatározott tartalmi elemekkel.

A fél helyett törvényes képviselője, vagy az általa vagy törvényes képviselője által teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy közokiratban meghatalmazott cselekvőképes személy, továbbá a fél és képviselője együtt is eljárhat. Ha a kérelmet nem az arra jogosult terjesztette elő, az eljárást meg kell szüntetni.

A Rendelet lehetőséget biztosít annak a jegyzőnek a kizárására,

  • akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, vagy
  • amelynek az illetékességi területén működő helyi önkormányzat, a képviselő-testület vagy annak szerve az ügy érintettje, vagy
  • akitől bármely okból nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése.

(Megjegyezzük, hogy a képviselő-testület külön említése értelmetlen, hiszen a bírói gyakorlat szerint önálló jogképessége és perképessége csupán az önkormányzatnak van, a képviselő-testületnek nincs, és nem képzelhető el olyan ügy, amelyben a képviselő-testület érintett, az önkormányzat pedig nem.)

A jegyző a kizárási okról történő tudomásszerzést követő munkanapon az ügy iratait – a kizárással kapcsolatos álláspontjával együtt – felterjeszti az illetékes kormányhivatal részére. A kizárásról és az eljáró jegyző kijelöléséről a kormányhivatal nyolc napon belül – határozattal – dönt. Szigorú előírás, hogy ha a jegyző a birtokvédelmi eljárást az eljárási határidőn belül nem folytatja le, a kormányhivatal – az arról történő tudomásszerzést követő nyolc napon belül – határozattal másik jegyzőt jelöl ki a birtokvédelmi eljárás lefolytatására, és ezzel egyidejűleg fegyelmi eljárást kezdeményez a mulasztó jegyző ellen a polgármesternél. A kormányhivatal határozata ellen önálló jogorvoslatnak helye nincs, az a jegyző birtokvédelmi határozata elleni jogorvoslattal támadható meg.

A rendelet felsorolja az eljárási költségnek minősülő költségeket is, melyek köre sokkal szűkebb, mint a Ket. szerinti eljárási költségek köre. A jegyző az eljárási költségek viselésére kötelezi a kérelem elutasítása esetén a birtokvédelmet kérőt, birtoksértést megállapító döntés esetén a birtoksértőt. Sőt, ha a kormányhivatal a jegyző mulasztása miatt másik jegyzőt jelöl ki a birtokvédelmi eljárás lefolytatására, a kormányhivatal kötelezi a birtokvédelmi eljárás lefolytatására eredetileg illetékes jegyzőt, hogy a birtokvédelmi határozat meghozatalát követő harminc napon belül tízezer forint összegű eljárási költségátalányt fizessen meg kijelölt jegyző részére. Az eljárási költségek megosztásának nincs helye, tehát ha a jegyző csak részben is, de helyt ad a kérelemnek, az összes eljárási költséget az ellenérdekű fél viseli.

A jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. Az a fél, aki a jegyző birtokvédelem kérdésében hozott határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól a másik féllel szemben indított perben kérheti a határozat megváltoztatását. Mivel – a Ket. szabályaival ellentétben – a birtokvédelmi eljárás során a kérelem elutasítása esetén is határozattal kell dönteni, az eljárás során hozott minden döntéssel kapcsolatos másodfokú eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A jogorvoslati eljárásra a Pp. XX/A. fejezetében foglaltak az irányadók.

A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát a meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani. A keresetindításnak a jegyző által hozott határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a jegyző a hasznok, károk és költségek kérdésében is határozatot hozott, és az érdekelt fél ebben a kérdésben vagy a birtoklás kérdésében pert indított. A bíróság elrendelheti a birtoklás kérdésében a jegyző által hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása várható. Ha a bíróság a határozat megváltoztatása iránt indított birtokvédelmi perben a keresetet elutasítja, a határozat végrehajtásáról – a hasznok, károk és költségek kivételével – a jegyző gondoskodik. A végrehajtási eljárás során a Ket. szabályai az irányadók. A Ket. alkalmazását az indokolja, hogy az alapeljáráshoz képest a jegyző a végrehajtási eljárás idejére már hatósággá válik, határozatát, mint közhatalmi szerv hajtja végre. Ennek következtében a végrehajtási eljárás során hozott jegyzői döntés elleni jogorvoslati kérelmet a kormányhivatal bírálja el.

 Birtokvédelmi kérelem letölthető itt.

Dr. Tóth Sándor

Jegyző

Posted in .