Település történelme

Fazekasboda Község története
Az őskortól a magyarok megjelenéséig, tehát egészen a honfoglalásig a Dunántúlon, ezen belül is Dél-Dunántúlon és Baranya megyében számos kultúra, számos nép élt hosszabb-rövidebb ideig. A község nevének alapul szolgáló Boda – Buda személynév – változat a feltételezések szerint szláv eredetű, valószínűleg cseh. Sok égetőkemencét is tártak fel, tehát sok fazekas élhetett a környéken. Az államalapítás után már létezett a falu de nem a mai helyén, hanem attól kissé észak-keletre, az úgynevezett Gemeindegipfel nevű résznél, ahol több cseréptörmelék, edény, fazék kemence és pénz került elő. Itt húzódott egy közlekedési útvonal is, mely Pécsről indult, elérve Pécsváradot Fazekasboda felé fordult, majd a hegytetőn Szebény fölött érte el Bátaszéket. 1232-ig királyi birtok volt, de ekkor a pécsváradi apátságnak adományozták. A török hódoltság ideje alatt is élt a településen néhány család, de számuk jelentéktelen volt. A régi község elpusztult, egyes adatok szerint később, valószínűleg a németek betelepítésekor éledt újjá a mai helyén, az 1720-as években. Egy forrás szerint a Bodára érkezett németek Fuldából jöttek a XVIII. század első felében. Az első német telepesek vezetékneve: Miller, Prais, Trapp, Maus.

Fazekasboda pecsétjét 1724-ből ismerjük. Az egyik leírás szerint a pecséten fa látható, előtte fejszés alak, amely az irtásos földművelésre utal. Egy másik leírás vállán szekercét vivő alakról beszél, előtte fa, a háttérben búzatábla. A harmadik leírás szerint vállán hatalmas szekercét vivő, süveget viselő alak lép, mögötte vékonytörzsű magas fa, előtte 3 kevés levelű bokor. A fejsze és a fa kapcsolatban van a telepítéssel, elsősorban a németek betelepítésével. A török megszállás alatt a régi szántóföldek elvadultak, helyükön hatalmas összefüggő erdőterületek alakultak ki. A telepesek csak úgy tudták megkezdeni ismét a földművelést, ha ezeket az erdőségeket kiirtják. A falu címere 1997. márciusában készült el, alapját a pecséten látható kép adta.

1732-ben 21 német család élt a faluban. A mezőgazdaság fontosabb növényei a búza, rozs, kukorica, zab voltak. Szarvasmarhát, lovat és sertést tenyésztettek. Bort is készítettek és két malmot is működtettek, melyeknek ma már csak romjai találhatóak meg a falu határában. A falu templomát 1735-ben építették meg, Mindenszentek tiszteletére. 1809-ben új templomot építettek a régi helyére, melyet először 1929-ben restauráltak, majd 1942-ben, a freskók Gebauer Ernő munkáját dicsérik.

Az 1848-as polgári forradalom, majd az azt követő 1848-49-es szabadságharc eseményei más területekhez képest alig érintették Baranya megyét. A XIX. században is Délkelet-Baranyában élt a legjelentékenyebb számú német lakosság, a legrégebbi telepesek leszármazottai, a legerősebben őrizve a német öntudatot.

Fazekasbodán 1880-ban 2 fő iparból kereste a kenyerét, a lakosság 0,6%-a. 1885-ben bánya működött a faluban és volt egy faiskola is. 1894-ben keletkezett községvizsgálati jegyzőkönyv szerint Fazekasboda lakossága 420 fő, mindannyian németek.

Jelentős változásnak tudható be, hogy 1896-ban a település bekerült a megye vérkeringésébe azzal, hogy elkészült a Mohács-Pécsvárad közötti, a falun áthaladó makadámút.

A század elején tejszövetkezet jött létre a Kossuth és a Szabadság utca találkozásánál.

Az első világháború csatáiban 16 falubeli férfi esett el. A háború után Fazekasboda is szerb megszállás alá került, mely 1921 augusztusáig tartott. A második világháború idején 48 ember vesztette életét a faluból. 1944. november 28.-án a Szovjet Hadsereg felszabadította a községet. A háború után 23 német családot telepítettek ki a faluból és helyükre Csehszlovákiából telepítettek be 14-et. Emellett 41 főt saját házából más falubeli házakba költöztettek össze. A két világháborúban elesettek tiszteletére a templom homlokzatán emléktáblát avattak 1990-ben.

A szomszédos falvak között Fazekasboda életében a legnagyobb szerepe Geresdlaknak volt. 1949. júniusában Termelőszövetkezeti csoport alakult Fazekasbodán. 1962-ben létrehozták Püspöklak székhellyel a Községi Közös Tanácsot, Püspöklak, Geresd, Maráza és Fazekasboda részvételével. Ezen évben egyesültek a püspöklaki, geresdi, marázai és a fazekasbodai termelőszövetkezetek Dózsa néven, Püspöklak székhellyel. A mezőgazdaságban dolgozók számára ez munkalehetőséget kínált, így többek között Fazekasbodáról is Püspöklakra jártak dolgozni.

1963-ban folytatódott a körzetesítés, amely most az iskolát érintette. Megszűnt a felső tagozat, majd 1975-ben az alsó tagozat is, így a gyerekek kénytelenek voltak Püspöklakra járni iskolába. Az 1732 óta működő iskolát megszüntették. Az épületet ma az iskola régi tanítója lakja. 1970-ben megépítették a járdákat a faluban. 1976-ban épült meg a temető melletti ravatalozó, melyet a -90-es évek közepén felújítottak. 1990-ben Geresdlak székhellyel, Maráza, Geresdlak és Fazekasboda körjegyzőséget hozott létre, amelyből 1992-ben kivált és önálló jegyzőséget alapított Fazekasboda. Még 1990-ben megnyitották az Idősek Klubját. 1993-ban elkészült a vezetékes ivóvíz hálózat a faluban, -94-ben mindenki számára elérhetővé vált a vezetékes telefonhasználat. -95-ben befejeződtek a vezetékes földgáz munkálatai. A tavalyi év folyamán újjáépítették a járdát 2 utcában. Az idei évben új harangot kapott a templom és a régi harangot a temetőben felállított haranglábra helyezték át.